Utolsó szál cigaretta…

Portré és modell. Naszódi Zsuzsa kiállítási katalógusából. Ráday Könyvesház, 2008
linija

Naszódi Zsuzsa modelljei a kulturális közélet ismert szereplői, akik vállalkoztak rá, hogy „alávessék” magukat a hagyományos arcképfestéshez hozzátartozó többszöri „ülések” követelményének. A katalógusban Vázsonyi János így vall a portré és modell viszonyáról.

Vázsonyi János zenész (részlet) 70x100 cm, olaj, vászon, 2006

Vázsonyi János zenész (részlet) 70x100 cm, olaj, vászon, 2006

Persze a sokadik… mint akármelyik új nap a halál ki nem hagyható lehetőségével… persze én „csak” azért, hogy ne zavarjon a többiek füstje… egyszerre elválaszt és közösséget vállal… oldás és kötés… bátor félelem… a zene, főleg ha improvizálunk, születik, zeng és elmúlik, folyamatosan emlékeztet… a kép is ugyanezt teszi, csak másképp az időben; látszólag konstans, becsap tíz-húsz-száz évig, ismeretlen lények közt oszlik, majd darabjaira, folyamatosan változtatva üzenetét…

Először csak: jéavázsonyicigivelazEckermannban, aztán hogyishívtákaztaszakszofonostakiBachotis, végül az enyhénegzaltálttekintetűfiúcigivel…

A festmény átver az állandóság illúziójával, de ha átlátsz a szitán, a festék-szemcse-atomok közt, akkor tanulhatsz valami fontosat magadról, amit tükörből nem lehet, mert egy szellemi lényen keresztül jut a rólad visszavert fény többek közt hozzád is, oszlatva, sugározva…

<< vissza

Fotó: Reviczky Zsolt